Az álmok kergetése

Most azt hiszem néhány olyan bejegyzés következik, ami az életemet nagyon is befolyásolta. Ez volt az én valóságom.
Amióta az eszemet tudom mindig is kishitű és nagyon pesszimista voltam. Ugye, ha az ember csak a "rosszra" tud gondolni, akkor nem érheti kellemetlen csalódás, viszont a jó dolgokkal nem is tud mit kezdeni. Voltam élsportoló és persze sosem volt elég senkinek a teljesítményem, mert többre voltam képes. Igen, ebben igazuk volt, de gyerek fejjel úgy éltem meg, ha én érek be elsőnek a célba, akkor már mindenki azt várja el tőlem, így idejében lassítottam, hogy csak  második legyek.
Hiába voltam jó tanuló, csak mezőgazdasági szakmunkást végeztem és imádtam a virág üzletekben dolgozni. Aztán jött 19 évesen egy kapcsolat, aki cikinek tartotta, hogy nincs érettségim és CSAK virágos vagyok. Így, miután teljesen bele voltam esve, beültem egy irodába és elkezdtem az esti gimnáziumot, de a 4 évet 2 év alatt kellett elvégeznem. Hatalmas volt a nyomás. Időközben, 22 évesen összeköltöztünk, ő a munka mellett főiskolára járt. Minden nap azt hallgattam "te vagy az az ember, aki még 4 év alatt sem tudja letenni az érettségit, nemhogy 2 év alatt". Mielőtt összeköltöztünk volna leszoktam a dohányzásról és hát ugye 10 kg azonnal felugrott. Ez volt a másik, amit minden nap végighallgattam " hogy nézel ki, túl nagy a feneked" és ilyenkor jött a példálózás "bezzeg ennek, vagy annak". Sosem voltam magammal megelégedve, a tükörbe alaphelyzetben sem nagyon néztem, mindig csúnyának és kövérnek láttam magam. Ezt ő csak megerősítette. Mindent elkövettem, hogy lefogyjak és tessek neki. Koplaltam, amelyik este nem kellett iskolába mennem, akkor másfél órákat tornáztam, a végén már a barátokkal sem mentem vacsorázni, csak ő. Egy idő után elkezdett a környezetem dicsérni, hogy milyen jól nézek ki, de számára semmi változás nem volt. Még mindig azt mondta, túl nagy a fenekem. Aztán érettségi előtt pár héttel az utcán megismerkedtem valakivel, aki egyébként pont a hasamat "szúrta" ki. Számára tökéletes voltam, de nem hittem neki. Végül be kellett látnom, hogy bármilyen szerelmes is vagyok valakibe már 5 éve, ő nem akar engem igazán. Így leérettségiztem, másnap kiléptem a munkahelyemről és azt a hétvégét azzal a másikkal töltöttem. Végül vasárnap este szakítottunk, haza költöztem a szüleimhez és másnap elmentem az új munkahelyemre, de kora délután elmentem még a maradék cuccomért is. Üresnek éreztem magam! Persze azzal a másikkal sem volt hosszú életű a kapcsolat, mert csak kiugrónak volt jó. Ő mindenkinek mutogatni akart, hogy milyen jól nézek ki. Beleástam magam a munkába és ahogy volt egy kis időm, tornáztam. Bennem volt, hogy "túl nagy a feneked". Egy évvel később találkoztunk újra, de még akkor sem volt képes meglátni, hogy ki és milyen vagyok valójában. Akkor is csak azzal volt elfoglalva, hogy milyen az életem.
Ekkor ismertem meg a férjemet, aki első perctől úgy fogadott el, ahogy vagyok. Ő szintén mondhatott nekem bármit, nem hittem neki. Csak kergettem egy álmot, ami nem én vagyok, de olyanná akartam válni. Terhes lettem a nagylánnyal és 17 kg-t híztam. Szörnyen visszataszítónak éreztem magam. Utána a lelki válság hatására fél év alatt 30 kg-t fogytam. A férjemnek nem tetszett, de jobban éreztem magam, bár még mindig kövérnek. Aztán a kisfiúnk terhessége előtt felszedtem pár kilót, majd a terhességet 14 kg plusszal fejeztem be. Szülés után egyszerűen sehogy nem akart lemenni. Ekkor kezdődtek az igazi gondok.
A férjem nem örült, hogy ezzel foglalkozom, mert tökéletesnek látott. Viszont elkezdtem egy "módszert", de nem koplaltam és először csak heti 3 alkalommal, de tornáztam. Viszont teljesen bekattantam és nem volt megállás. Láttam a tükörben a változást, de többet akartam, vékonyabb combokat, kisebb feneket. Volt olyan nap, hogy háromszor 1 órát "lenyomtam". Teljesen megszállott  lettem. Másról nem tudtam beszélni, csak arról, hogy olyan akarok lenni, mint egy bizonyos nő. Egy kicsit később alábbhagyott ez a folyamat, naponta már csak 1 x egy órát tornáztam és végül várandós lettem a harmadikkal. Amikor eldöntöttük, hogy a várva várt picit tényleg meg tudjuk tartani, akkor az első dolgom az volt, hogy vettem kismama torna dvd-t. Az orvosom jót nevetett, amikor elmondtam, hogy nyugdíjas torna az előzőhöz képest és nem is vagyok tőle jobban lelkileg. Végül a 8. hónap elejéig engedélyezte a korábbi tornámat, de kicsit könnyített formában.
Ekkor változott meg az életem teljesen. Imádtam minden hajnalt, amikor felkeltem tornázni. A reggeli rossz idő nem tudott lehangolni még jobban. Képes voltam a rosszban is meglátni a jót. Életem legszebb 9 hónapja volt! Valójában a kislányunk tanított meg élni és mutatta meg, ki is vagyok valójában. Le tudtam küzdeni a félelmeimet, ki tudtam nyílni, tükörbe tudtam nézni! A műtőasztalra úgy ültem fel, hogy megkérdezték mit is keresek ott és mindenki a papírjaimat nézegette, mert nem látszott rajtam semmi. 5,5 kg-t híztam (54 kg) és fantasztikusan éreztem magam. Általa lettem igazi nő!
Tényleg igaz, amíg magunkat nem tudjuk elfogadni, szeretni, addig másokat sem fogunk. Nem szabad valamit csak a másik miatt megtenni, hanem elsősorban magunkért. Bárki bármit mond, amíg az mi belül nem érezzük, addig nem tudunk változtatni semmin