A családunk bohóca, a mi kis lassan 7 éves angol cocker spánielünk, Dave. Őt anno egy harmadik gyermekként kaptam, bár sosem viselkedett úgy. Nem rágott szét semmit, szót is fogadott, sőt első éjszakától kezdve szobatiszta volt. Két szenvedélye van, a labda és az emberi kéz. Egyszerűen a simogatásból él :) Ennek következtében a gyerekek is azt tesznek vele, amit csak akarnak, mert addig is hozzá érnek :) Szóval, ő mindig ott van velünk, a lakásban él. Amikor a másik spánielünket hoztuk (akit szegényt azóta már el kellett altatni), akkor a műtétje miatt egy atlétát kellett ráadni és egy hétig viselnie, hogy ne szedje ki a varratait. Akkor is szegény Dave volt a próbababa, rajta tudtam "alakra igazítani" a ruhát. Szegénykén a napszemüveg is elég sokszor rajta van. Most egy sapkát húzott a fejére a legkisebb gyermekünk és még azt sem kellett erőltetni, hogy lefotózhassam, mert szegény ült a kosarában és nagyon nyugodtan tűrte. Egyébként imádjuk az állatokat, senki nem értsen félre a leírtak és a fotók alapján. Ő tényleg olyan, mint egy gyerek és imádjuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése