Azt hiszem megint elég komoly mélyrepülésbe kezdtem :( Úgy érzem, bármit is csinálok, teljesen felesleges. Igyekszem mindenki igényét kielégíteni, ezzel mára már ott tartok, hogy legalább 5 ember "munkáját", életét kellene élnem és napi 14 - 16 órákat is egyben "lehúzok". Sajnos a magánéletemben is hasonló a helyzet. Folyamatosan a "munka" és a család között lavírozok és ez már igencsak kezd kimeríteni, mert mégsem tudok megfelelni. Amikor mindenbe a lelkemet is beleteszem, nem jó, nem kell. Nem vagyok tömegcikk semmilyen téren, de ahogy látom a nagy átlag jobban érvényesül az élet minden területén. Soha nem tudtam volna magamat eladni, csak azért, hogy könnyebb, kényelmesebb legyen és mindig másokat, más dolgokat helyeztem előtérbe, mert alapból ilyen ember vagyok, aki mindig ad és igen ritkán kér, viszont mások számára nagyon is az utolsó vagyok. Bár, ha bármiben eszközként akarnak felhasználni, akkor hirtelen nagyon is fontos a létem. Kicsit besokalltam.
Próbálok visszatalálni a helyes útra, de most nagyon nehéz. Soha senkinek nem hagytam, hogy lássa rajtam a bánatot, a keserűséget, az igazi elkeseredést. Mostanság többen "bántanak", van aki ezt tudatosan, van aki ezt tudat alatt teszi. Vajon az ember meddig képes elviselni mindezt? Igyekszem ebből sem mutatni semmit, de nagyon nehéz.
A napjaim abból állnak, hogy "munka" közben magamban, fejben szépen elmondom a másiknak, hogy mi bánt, de nyíltan sosem mondom ki, mert nem akarom mégsem megbántani, még akkor sem, ha az a másik
"belém rúgott" és megérdemelné.
Sajnos azt érzem, ez az alkotásra is kihatással van. Persze, mindenkinek vannak mélypontjai, amikor nem úgy megy, ahogy ezt szeretné és csak rátesz egy lapáttal, ha azt látja, hogy valaki másnak, aki gerinctelenül műveli ezt, annak megy.
Most erősen gondolkodom azon ismét, hogy abba kellene hagynom, de tudom napokon belül úgyis hiányozna, hisz számomra az alkotás a legjobb önkifejezési lehetőség, még akkor is, ha már megkaptam azt, hogy sokszor elvont, nem a hétköznapi embereknek készítek ékszereket. Bár ez utóbbi megjegyzés hónapokkal ezelőtt hangzott el, mégis nagyon fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése