Igen, azt hiszem a legtöbb házasságban komoly problémát jelent, bár általában a férjek nehezményezik. Ez egy sokkal bonyolultabb, összetettebb dolog, nem lehet csak úgy általánosítani. Nyilván minden nő sokkal jobban ad magára, jobban igyekszik, de a férfiak is. Nem az esküvő, nem az a bizonyos papír változtatja meg az életünket, hanem a helyzetek, illetve leginkább a gyermek születése, ami már a várandóság első pillanataiban elkezdődik. Persze vannak nők, akik onnantól a "jó nő" kategóriából a tehén felé tendálnak és talán úgy is maradnak, mert van kifogás, hogy innentől kezdve miért nem kell tovább koplalni. Ez már egy korábbi témám is volt. Most valóban a másik csoporthoz tartozó nőket érintő "problémáról" szeretnék írni.
Megtörtént a gyermekkorunk óta áhított nagy nap és oldalunkon ott áll a kiválasztott férfi (igen, mert mindig a nő választ, akár tudatosan, akár tudat alatt) és onnantól biztosra tudjuk, hogy mellette biztonságban élhetjük az életünket. Fantasztikus minden nap, reggelente a szerelmünk mellett ébredni, vagy Ő ébreszt a kávéval, munkába menet előtt még kicsit beszélgetni, majd egész nap róla álmodozni, délután, vagy este közös vásárlás, főzés, fürdés és ismét mellé bújhatunk az ágyban. A munkahelyi stresszt magunk mögött tudjuk hagyni, mert azzal ráérünk csak holnap foglalkozni újra. Majd jön a megérzés, mert egyik pillanatról a másikra, megmagyarázhatatlanul furcsán állunk a másikhoz. Igen, a tesz pozitív és vegyes érzelmekkel teli. Na, innentől életünk végéig jön az aggódás, az idegesség. A munkahelyen hogyan mondjuk el, mikor menjünk el betegállományba (mert ugye ki is rúghatnak), valóban jó ötlet, mennyit mutat a mérleg, mit vegyek meg, milyen lesz a szülés, mihez is kezdek, ha már megszületett ? Az hiszem, ezeknek a kérdéseknek sosincs vége, de ez normális is :)
Megszületik a baba és bizony ahelyett, hogy valóban boldogok lennén, csak szorongunk :( Hangosan sosem mondjuk ki, mert nem illik, csak legyintenek rá, jönnek a jó tanácsok (!) és persze kellemetlen, mert csak mi érezzük ezt. Egyáltalán nem így van! Minden egészséges nőben ott vannak a kételyek, ez természetes, ez jelenti, hogy érettek vagyunk érzelmileg is az anyaságra és nem csak a biológiai óránk szerint.
Megváltozik minden az életünkben, amire nem is lehet felkészülni. A napoknak sosincs vége és amikor egy picit meg tudnánk állni, akkor jön egy nemvárt, vagy csak pár perccel későbbre várt esemény. A férfiaknak fogalmuk sincs, hogy egy gyermek mekkora felelősséggel jár, mert amikor ők vannak vele, akkor nyugodtan le tudnak ülni meccset, Forma 1 - et nézni, aludni, a net elé leülni, vagy csak éppen eszükbe jut valami és azonnal telefonálni és nagyon nem értik meg, hogy min stresszelünk egész nap. A gond akkor kezdődik, ha a pici sírni kezd, vagy esetleg (nagyobb gyermek esetében) elesett, megütötte magát. Akkor a pánik és az idegesség jön, majd a telefon elég ingerült hangon, hogy mikor érkezünk már haza.
Furcsa mód a férfiaknak belefér, hogy kicsit tovább bent maradjanak a munkahelyükön, esetleg több vidéki, külföldi utat vállaljanak (mindezt persze szigorúan csak a plusz pénz miatt), vagy elmenjenek a haverokkal sörözni, mert a nagy hajtásban kell a kikapcsolódás és persze melyik férfinak van kedve eset egy félidegroncshoz hazamenni, aki vagy hallgat mélyen, vagy panaszkodik. Ja igen, ha ahhoz van szokva, hogy sokat beszélsz, akkor furcsája, ha nem szólsz, ha pedig egyébként türelmes és halk vagy, akkor miért panaszkodsz megállás nélkül? Tipikus nyuszi eset!
A nőnek nincs munkaideje, mert szinte a nap 24 órájában figyel, teszi a dolgát és este vagy azonnal elalszik, vagy egyáltalán nem tud aludni. A férfiaknak mindeközben semmit sem változott az életük, továbbra is csak a munkahelyen kell észnél lenni, döntéseket hozni.
Egyébként a végén mindig ők sértődnek be és mondják azt, hogy
"Régen nem ilyen voltál" = mindig, minden helyzetben kapható voltál bármire,
"mindig mosolyogtál" = most tiszta idegroncs vagy,
"azelőtt én voltam az első" = most a napi teendőid sora sosem ér véget és néhány dolog nem várhat reggelig, mint a gyermek sem,
"régen azonnal felcsillant a szemed és azonnal indulhattunk is (na jó, a fürdőben töltött 2 óra után) " = most ruhám sincs, de a gyermeket sem biztos, hogy az utolsó pillanatban el tudja valaki vállalni
Persze, vannak férfiak, akik legalább látják, hogy mennyit változott az életünk, de nem mindig tudják tolerálni és bármennyit is segítenek, az csak a jéghegy csúcsa.
Ma 13 éve kérte meg a férjem a kezemet és jól döntöttem, hogy azt a 24 órát mérlegeléssel töltöttem, mert fantasztikus Férj és Apa, csak hát Neki is megvannak a kisfiús sértődések :) Bár lehet egy igazi férfi csak így tökéletes? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése