2013. május 26., vasárnap

Végre Nő!

Az egészséges életmód közben sok mindennel szembesültem. Azt hiszem kezdett kitisztulni a fejem is és úgy vágytam még egy gyermekre, mintha nem is lenne egy sem. Nem volt nap, hogy ne beszéljünk róla. Egyszerűen elbőgtem magam, ha egy babát megláttam. Ekkora már elfogadtam, hogy igen feleség és anya vagyok és otthon van a helyem, mert másképpen nem működik az életünk. Az orvosom azt mondta, ok tegyünk egy próbát, de előre figyelmeztetett, hogy benne vagyok a korban és két császár után bizony rizikós. Amikor végre (szinte azonnal) teherbe estem, akkor ismét vegyes érzéseim voltak. Iszonyatosan boldog voltam, de éppen nem úgy álltunk anyagilag, hogy tudjuk vállalni. A Férjem folyamatosan számolt, hogy miként tudjuk megtartani. Amikor megszületett a döntés, onnantól életem legszebb 9 hónapja következett. Vállaltam minden kockázatot! Beköszöntött a válság, ami azért igencsak árnyékot vetett mindenre, bár mi még nem éreztük meg. Sokat kellett feküdnöm, de a reggeli tornámról nem kellett lemondanom a 8. hónap végéig. Minden korábbi rossz elszállt! Az örök pesszimistából szép lassan optimista lettem, kinyílt a világ előttem, Nő lettem! Már nem voltam többé kapkodó idegbeteg és szép lassan lehiggadtam. 
Elérkezett a szülés napja és élveztem a sok hitetlenkedést, mert boldog voltam, igen szülni jöttem és nem gurulok :) Ekkor jött egy nem várt esemény. Hosszú idő óta először döntést kellett hoznom, amit csak én tehettem meg, más nem. A Férjem okulva a legnagyobbiknál történtekből, nem segített. Utáltam Őt akkor, de tudtam, igaza van, mert kettőnk élete a tét. Végül nagyon jó választottam és a sajátomat kockáztattam. Fantasztikus érzés volt, amikor legelőször magamhoz ölelhettem. Többé már nem az az ember voltam! Az azt követő hetet elfelejteném nagyon szívesen. Végre ANYA lettem, mert a másik két gyerek is így kapott meg, talán életükben először. Az én legnagyobb tanítóm, a kislányunk, akinek azt hiszem az egész család köszönheti a mostani létét, a legnagyobb ajándék számomra, amit valaha is kaphattam! (Végszóra meg is hallottam "Szia anya!", mert megérkezett az óvodából :) )
Hosszú időn keresztül úgy csináltam mindent, hogy egész nap a kezemben volt, le sem tettem. Jól elkényeztettem, de egy percét sem bánom :)
Igazából Ő hozott vissza az életbe, illetve Ő mutattam meg mi is az, milyen anyának lenni, mit jelent a család. Nyilván nem azt akarom sugallni, hogy aki rossz anyának érzi magát, az addig szüljön gyermeket, amíg ezt az érzést meg nem ismeri, de egyértelműen kiderül az, az ember nem abban a pillanatban lesz anya, ahogy szül, hanem erre is meg kell érnie és elképzelhető, hogy menet közben érik azzá. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése