Kezd körvonalazódni

avagy hogyan tovább

Több alkotó is mesélte már, tehát nem vagyok egyedi eset. Jön a levél, az üzenet, a hozzászólás "Jaj, nekem is kell egy ilyen!", "Mennyibe kerül?", "Hol lehet őket megvásárolni?" Az ember ilyenkor persze azonnal válaszol, a kezdetekben hosszabban, később leírja annak a konkrét alkotásnak az árát, majd a végén csak megköszöni és elküldi a boltjának a linkjét. Vannak érdeklődök, akik legalább válaszolnak és megköszönik, de többet nem jelentkeznek, vannak akik csak annyit írnak, "Nekem ez túl drága", de vannak ám olyanok is akikkel utána hosszabb levelezés kezdődik az egyeztetések miatt. Szerencsére ez utóbbival találkozom 98 % - ban, DE ! Igen DE! Előbb - utóbb csak kibukik, hogy látott valakinél valamit és neki valójában olyan kellene (ezeket a szavakat szokták használni! ). Ekkor ugye két lehetőség van, az ember vagy elkészíti, vagy elgondolkodik rajta, hogy vajon miért is nézik őt palimadárnak? Ez utóbbit szoktam tenni. Persze azért az érdeklődésekből jön konkrét megrendelés is, akik nagyon kedvesek és tényleg Mi kellünk Nekik :)

A lényeg! Hónapok óta fejben megszületett az elhatározás, hogy ki kéne próbálni egy külföldi oldalt is, de már pár hete ennél előrébb léptem, csak a tettek megvalósítása annyira nem egyszerű, de elhatároztam, akkor is megteszem.

Múlt héten nagyon meleg volt és bizony előfordult, hogy fél, de akár 2 órát is egyedül töltöttem a medencében (melegben sajnos nem tudok sujtásozni) és bizony közben gondolkodtam. Vannak elveim, amiket nem adok fel soha (egyetlen kivétel volt csak az egész életem során!), nem hagyom magamat betörni, nem én vagyok eladó, hanem az alkotásaim, nem vagyok senkinek az alkalmazottja, hogy beszabályozzon (bizony mostanság erre is volt példa). Furcsa ember vagyok az tény! Néha csodálkozom is, hogy a családom elvisel :) Visszakanyarodva! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire ki tud kapcsolni a víz, pedig évekig igen szoros és hosszan tartó kapcsolatban éltem vele, hogy pont ott fogok tudni "meditálni", hogy az adja majd meg a véső löketet. Jó érzés volt nem csak kívülről, de belülről is megtisztulni, elengedni a rosszat, persze arra a kis dühöngésre is szükség volt, ami előtte jött. Nem szeretném megadni magam! 

Drága vagyok? Mihez képest? Nincs nevem ugyan, de! Minden egyes ékszerben benne vagyok, a szívem, a lelkem, minden gondolatom (a negatív soha!), az energiám, az időm, de nem a mennyiségre hajtok. Igen, nálam nem 15 perc és 1 óra alatt készülnek el az ékszerek. Igazából közben nem is gondolom végig, hogy mennyire eladható, mert annyira csak a szívem és a kezem diktál. Előre nem tervezem, csak a közepet és színeket választom ki, de nem rajzolom meg. Látok olyan nagy nevű "alkotót", aki előre rajzol, előre eltervezi, hogy pontosan ugyanabból hány darabot fog elkészíteni és bizony a nem sok időt és energiát igénylő ékszereket nagyon sok pénzért teszi fel, több helyre is, sokkal többért, mint amennyit gondolni sem mernék a sajátjaimról. Neki van neve, van háttere. Igazából nem akarom őt bántani, mert szeretem, csak ilyenkor jön elő.

Letisztult bennem minden és bizony ne akarjanak betörni, hadd maradjak meg saját magam és igen, akinek eddig nem tetszettem, annak ezután még annyira sem fogok, akinek tetszett, de nem tudta megvásárolni, annak remélem a továbbiakban legalább azzal örömet szerzek, ha ránéz a fotókra, akkor attól már jobb kedve lesz, de meg kell próbálnom magamat kint is. Persze ott sem egyszerű előtűnni a sok alkotás között, de legalább készíthetem azokat az ékszereket, amik valóban én vagyok és nem kell magamat visszafogni.

Az előző bejegyzésem is igen hasonló gondolatokat tartalmazott, bár azt is tudom, hogy akik azt előhozták belőlem, azok biztosan nem olvasták! Minden elérhetőségem több helyen is ott van, amiből látszik, hogy mit is csinálok, de vannak, akik nem veszik a fáradságot, pedig "követnek" és olyan dolgokat kérdeznek, ami nyilvánvaló.

Igen, kicsit kibuktam már! Több olyan dolog történt, olyan sorokat olvastam, amelyek már tényleg idegesítenek és a családom szerint nagyon is kulturáltan oldom meg ezeket a helyzeteket, higgadt maradok, pedig a robbanás szélén állok ilyenkor, de nem teszem, mert ennél azért több vagyok. Igen, egy különc, több szempontból is, de ilyenkor mindig az vigasztal, hogy sokkal több kedves ember "vesz körül", mint amennyi idegszálat borzoló.

Továbbra is köszönöm azoknak, akik mellettem állnak és bízom benne, hogy több ilyen jellegű, tartalmú, hangvételű bejegyzés nem születik!