2013. november 4., hétfő

Kivételesen hosszúra sikerült

Ennyi ideig még sosem hallgattam és nem tűntem el teljesen. Annyira sikerült hallgatnom, hogy az utóbbi hetekben a leveleimre is alig válaszolok. Higgyétek el alapos okom volt, van rá.
Az első megrázkódtatás után, hogy beteg vagyok nem volt egyszerű. Fel nem is igen lehet dolgozni, amikor az emberről kiderül, olyan betegsége van, amiről mindig azt gondoltuk, csak időseket érint. Persze a gyógyszer enyhíti a tüneteket és ez nagyon jó. Majd jön a sok munka és nincs idő már ezzel foglalkozni. Volt azonban még egy vizsgálatom 1 hónapja, amiről azt gondoltam, most útóljára  lógok a "munkából" és ismét kiderül, hogy hiába érzem a folyamatos fájdalmat úgysem fognak kimutatni semmit. Nem így lett. Sajnos beigazolódott, nem vagyok hipochonder és nagyon is valósak a fájdalmaim. Ami egyrészről jó, mert végre fény derül az okára, másrészt viszont dühítő, mert 12 éve van folyamatosan, egyre erősebbek voltak és eddig egy orvos sem vett komolyan, mert szinte még megvizsgálni sem akartak. Akkor, egy hónappal ezelőtt tudatosították bennem, a baj nagyon nagy és bizony át kell gondolnom és újra kell szervezni az életemet. Akkor addig jutottam, hogy a következő héten nem foglalkoztam semmivel, csak ültem, gyöngybogyóztam és gondolkodtam. Rájöttem, igen is önzőnek kell lennem és én vagyok az első, de a családomnak is szüksége van rám és nem csak arra, hogy a hálóból (ami egyben a dolgozóm is) válaszolgatok nekik. A hétvégéket Nekik kell szentelnem. Nagyon jól letisztult bennem minden, majd jött az utolsó vizsgálat, a 24 órás EKG. Az érdekessége az volt, hogy aznap reggel, amikor mennem kellett a kórházba előtte gyorsan megnéztem a mailjeimet és láttam, van egy iszonyatosan hosszú rendelésem. Be a kórházba, ott minden csúszott, sokat vártunk, de végre felszereltek és rohanás haza. szerencsére Apa szabin volt, így már késő délután ő is beszállt segíteni :) Végig arra gondoltam, hogy na most lőttek a valós eredménynek, mert aznap jobban "hajtok", mint szoktam. Másnap vissza a levételre, fel a rendelésre, hogy megszülessen a végleges ítélet. Kiderült, hogy nem befolyásolt semmit a "munka", mert így is, úgy is nagyon rosszak az eredmények. A gyógyszer mellett kaptam néhány tanácsot is, amelyek ismét gondolkodásra késztettek. Bevallom, megnyugodtam, mert bár veszélyben lehet az életem (ezt még a trombózisnál sem vallottam be), de tényleg nem képzeltem be semmit és nem a "munka" az oka a fájdalmaknak. Nem volt kedvem semmihez, csak egyedüllétre vágytam. Délelőttönként intéztem az eladásokat, délután gyöngybogyókat fűztem és hogy ne gondolkodjak közben Spektrom Home ment közben. Na, itt kezdődött minden, a lakberendezés :) Előző életünkben a család agyára mentem, mert állandóan rendezkedtem, amikor lehetett festettem Apával, de mindig kellett valami, mert nem szeretem az állandóságot a közvetlen környezetemben. Lassan 3 éve lakunk a szüleimnél és amióta ide jöttünk minden ugyanúgy volt. A gyerekek is többször megjegyezték mennyire csak a "munka" számít, mert egyszer sem akartam kifesteni :) Egyik pillanatról a másikra jött az ötlet! A fürdőszoba átvariálása. Persze azonnal Anyuékkal meg is osztottam, este Apával. Furcsa mód senki nem kételkedett, nem akart lebeszélni, sőt! Na, akkor itt ugye nem lehet megállni :) A fürdő és wc kipipálva! Közben érkezett az utánpótlás alkatrész és bizony nem tudtam hova tenni a hálóban. Ekkor jött a következő ötlet. Mi lenne, ha a "dolgozóm" átköltözne a spejzba, illetve az a picike helyiség más funkciót kapna? Meg is beszéltük, hogy úgyis jön a hosszú hétvége és akkor megcsináljuk együtt. Közben már fejben előrébb voltam, mert akkor mást is átrendezhetünk, ami ugyan csak egy picikét látványos, de a kis helyet kihasználva mind az ötünknek kényelmesebb, szellősebb lenne. Na, ennek már nem örültek annyira, viszont jó jelnek tekintették, hogy ismét rendezkedek. Őszi szünet, amitől féltem, mert a gyerekek hangosak, ami alaphelyzetben nem zavar, már ugye megszoktam, de most gondolkodni kellene. Így alakult az a helyzet, hogy az egész rendezkedést megcsinálom velük. Hétfőn, mire Apa hazaért a munkából, már kész tények elé volt állítva, illetve a hatalmas kupacok közé. A spejz szekrény nem volt számomra megfelelő polcozású, így Rá várt, hogy a jó öreg Garzonból kihozza a számomra tökéletes megoldást. Persze Ő időközben leszervezte, hogy a két nagy hétvégén elmegy a középső gyermek keresztszüleihez a tanyára, mert akkor ketten a hétvégén meg tudunk csinálni mindent. Jött a kedd reggel, Apa elment dolgozni és a két naggyal folytattam tovább a rendezkedést, ami végül egy hatalmas takarítással és selejtezéssel lett összekötve. A "dolgozómat" kiköltöztettük a hálóból, a bútorok átpakolásában pedig a szüleim segítettek. Érdekes érzés volt kedd este lefeküdni. Szerda és csütörtök folytatódott minden. A kupacok kezdtek eltűnni és jöttek persze az újabb ötletek. Közben rájöttem, hogy lelkileg nagyon jót tett nekem ez az egész. A háló végre ismét (na még nem teljesen) háló lett. Így ez is a folyamat része azt hiszem, hogy a "munkát" el tudjam választani a családtól. Pénteken délben a két nagy elmehetett a tanyára, mert annyit segítettek ez előtte lévő 4 napban, így mégis lett szünetük és tényleg most először engedtem el őket így.
Apa persze örült, hogy Neki már csak a konyha takarítása maradt :) Ez az egész átpakolás, rendezkedés most a kezdet. Meg kell tanulnom tényleg, hogy nekem is szükségem van ismét magánéletre, de ami a legfontosabb, a családnak nagy szüksége van rám!
Hétfőtől igyekszem ismét teljes erőbedobással "dolgozni", alkotni, amihez újra van kedvem, a levelezéssel útól érni magam, de meghúzom a vonalat. Az esték és a hétvégék a családé! Persze még a betegségeim miatt azért nincs minden rendben, így itt is ki kell találnom hogyan tudom könnyebbé tenni, illetve megelőzni a sokkal nagyobb bajt.

Mindezt a kisregényt ki kellett írni magamból és persze így Ti is megértitek, hogy miért ez a kivételesen hosszú hallgatás.
Köszönöm Nektek, hogy továbbra is mellettem vagytok! Nem fogtok bennem csalódni, remélem :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése