Azt hiszem ennyi ideig még sosem hallgattam. Nem készültek új alkotások, későn válaszolok a levelekre, nem lájkolok, igazából csak az eladásokat intéztem az elmúlt 2 hétben. Közben sok aggódó levelet kaptam ismét, amiket ezúton is köszönök!
Igyekszem visszatérni az alkotói létbe, de most nem egyszerű. Amíg nem ülepedik le bennem az elmúlt 2,5 hónap történése, addig nem igazán tudok alkotni. A gyöngybogyózás megnyugtat, itt vannak újabb tervek, így most a gondolkodáshoz szükségem van rájuk. Át kell értékelnem az életemet, a napjaimat átszervezni. Timi, aki egy fantasztikus alkotótárs és hatalmas segítő is számomra, már megerősített benne, hogy jó úton haladok. Köszönöm Neked!
Sajnos nem lehetek ott egyszerre mindenhol, nem lehetek ennyi dologban 100 % - os, bármennyire is szeretném. Csak egy van belőlem és ami a legfontosabb, egy életem van. Elérkezett az a pont, hogy nem égethetem ennyire két végén a gyertyát. Sajnos az utolsó (orvosi) eredményeim is ezt mutatják. Most azt érzem, hogy elhasználtam a testem és a lelkem utolsó tartalékát is. Nincsenek túl jó napjaim. Nem látják még a körülöttem lévő emberek, a családom sem, de belül nagyon is őrlődöm. Imádom a "munkámat", de a családomat is! Viszont szükségem van a feltöltődésre, a magányra. Természetesen ez utóbbival nem akarok megbántani senkit, amitől még rosszabb :(
Korábban a családnak éltem csak és kizárólag, róluk szólt minden. A napjaimat közel 5 éven keresztül a konyhában töltöttem és imádtam. Aztán lassan 3 éve ismét belevettettem magamat a "munkába" és még a háztartási munkák sem fértek bele ebbe a tempóba. Többször elmondják a gyerekek, mennyire szeretik ezt, vagy azt az ételt, de csak akkor, amikor én készítem. Múlt pénteken kitaláltam, hogy annyira ennék csak egy egyszerű tepsis krumplit. Apa megpucolta a hozzávalókat, majd amikor raktam össze, akkor a középső gyermek megszólalt, Neki annyira karácsonyi hangulata van. Kérdeztük, hogy miért? Röviden, mert anya a konyhában van. Nem tudtam eldönteni, hogy rossz, vagy jó. Ő az, aki soha nem mond semmi bántót, de mostanában egyre sűrűbben keresi a társaságomat, amikor csak ketten vagyunk. Még soha nem éreztem, hogy ennyire hiányoznék Nekik.
Hogy mit is akarok kihozni ebből a zagyvaságból? Át kell szervezni az életemet. Apa egyre többször segít a "munkában", hogy haladjak. Ezen tevékenységemet azonban elsősorban a hétköznapokra kell korlátolnom, a hétvégéken elsősorban feleség és anya kell legyek. Feltöltődésre is szükségem van, amit így a hétvégi családi programokkal tudok "megoldani". Azonban még mindig nem érzem az összképet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése