2014. augusztus 13., szerda

40+

40 éves lettem én :)
Nagyon szép kerek számhoz értem és igen, büszke vagyok a koromra, amit soha nem gondoltam volna.
Tíz évvel ezelőtt borzasztóan megviselt a születésnapom. Hetekkel korábban már nagyon magam alatt voltam. Ott ültem a tortám felett, kezemben a 8 hónapos kisfiúnk, mellettünk a majd 3,5 éves lányunk és legszívesebben csak bőgtem volna. Úgy éreztem valami elmúlt, valami véget ért, ami egykoron én voltam és eltűntem. Bizonyára közrejátszott az is, hogy előtte 4 hónappal halt meg Nagyapa, aki a gyermekkoromhoz az utolsó kapocs volt. Halálával tűnt el a gyermekkorom és lettem felnőtt. Nehezen dolgoztam fel az elmúlást.
Pár hónappal később életformát váltottam és már nem éreztem annyira "öregnek" magam. Ekkor jött el az idő, hogy újra gyermeket szerettem volna. Mindent megtettem, egészségesen éltem, de sajnos nőgyógyászati okokból nem jöhetett létre. Bőgtem, ha terhes nőt láttam, másra nem tudtam gondolni, pedig ott volt a két teljesen egészséges gyermekünk. Amikor az orvosom azt mondta egyik vizsgálat alkalmával, hogy vagy azonnal megműt (napokon belül), vagy ha egy picikét is elhúzom, akkor már nem egy kis műtét, hanem bizony a "kipakolás" vár rám, akkor azt mondtam, van két szép gyermekünk és ha a sors így akarja, akkor ez van, el kell fogadnom, de legbelül szenvedtem, mert annyira vágytam egy harmadikra. Szerencsém volt, így tovább epekedhettem és persze bőghettem, mert ugye ilyenkor az ember bármerre néz, csak kismamákat lát :) Nem éreztem magamat öregnek. Végül 34 évesen állapotos lettem :D Fantasztikus volt! Életem legszebb 9 hónapját éltem át. Ésszel csináltam mindent, nehogy baj legyen, tornáztam, egészségesen éltem, alig híztam, de ott volt a szörnyű valóság, a genetikai vizsgálat, az orvosom tanácsára, aki azt mondta, hogy bár több évet letagadhatok, mert 18 - nak nézek ki, de sajnos a valóság az, hogy már mindjárt 35 éves leszek, így fő a biztonság. Akkor hirtelen megint öregnek éreztem magam. Ott ültem az első gyermeküket váró 40 év környéki kismamák között és nem értettem mit keresek ott :( Idegtépő 2 hét volt, amíg megjöttek az eredmények Angliából, de végre fellélegezhettem és szerintem ismét fiatalodtam pár évet :) Senki nem hitte el, hogy hány éves vagyok és igen, a harmadik gyermek van a pocakomban. Amióta megszületett soha nem éreztem, hogy mennyi idős vagyok. Na jó, a nyári szünet alatt biztosan öregszem pár évet :D Annyira viccesen fogtam fel, hogy bizony robogok a 40 felé :D Szerencsére jó pár évet letagadhatok és jó érzés, amikor döbbenten néznek ránk, ha a nagylányunk szól, hogy "Anya" :D Nem nézik ki belőlem :D
A napokban vicces dolog jutott eszembe egyik este. Miből látszik, hogy mégis öregszem? Fiatalon az ember a fogamzásgátlót veszi be a fogmosás környékén este, most meg a Parkinson gyógyszert (1 év alatt jelentősen emelkedett az adagom) :D próbálom viccesen felfogni, megélni, de legbelül nem megy :( Amikor felerősödik, akkor bizony nagyon is öregnek érzem magam. Azonban látom a korosztályomat és megnyugszom, én bizony nem vagyok ennyire "öreg" :D Büszke vagyok a koromra, az ősz hajszálaimra és igen, agyilag megmaradtam a huszonéves szinten, nem tudok tovább lépni és nem is nagyon akarok. Talán néhányan rossz szemmel néznek rám, mert nem úgy beszélek, mint egy háromgyermekes anyuka, nem úgy nézek ki, de kit érdekel, ez vagyok én :D
A napokban megint szembesültem azzal a ténnyel, hogy már valami elmúlt, ami soha többé nem lehet. Ismét egyre több pocakos anyuka jön velem szembe. Ilyenkor bizony érzem, hogy valami még mindig hiányzik, valami nem teljes az életemben. Van egy csodás férjem, három közös gyermekünk és három négylábú gyermekünk, van saját életem, de valami hiányzik. Nem tudok rájönni azonban, hogy mi. Az idő biztosan megmutatja majd és bizony a korral együtt jár, hogy már az idő múlását sem sürgetjük. Megtanultam várni, kivárni. Azt gondolom, hogy mindezek ellenére nagyon jó dolog ennyi idősnek lenni és soha nem pörgetném vissza az időt, nem szeretnék fiatalabb lenni, vagy másképpen csinálni bármit is. Nem érzem, hogy kimaradt volna az életemből valami. Na jó, az a picike magány néhány napra néha nagyon is hiányzik :D
Korábban, vagyis sok - sok évig egyáltalán nem szerettem tükörbe nézni, nem akartam látni, de a kislányunk születésével elfogadtam ezt is. Messze nem vagyok tökéletes és látom az összes hibát, azonban már nem így fogom fel. Ez vagyok én, egy 40 éves NŐ, aki irtó büszke a korára és nem cserélné el az életét senkiével :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése