2014 év összegzése

Ismét eltelt egy év, ami szinte egyre gyorsabban megy évről évre.

Ez az év nagyon vegyesre sikerült. Voltak nagyon negatív és nagyon pozitív tapasztalatok, érzések, tettek.

Az év eleje ugyanott folytatódott, ahol az előző véget ért. Hatalmas hajtással indult a január és február is, aminek az lett a következménye, hogy kissé kiborultam fizikailag és szellemileg is. Ekkor már elgondolkodtam, hogy hogyan is tovább, mert már a család rovására megy a "munka". Akkor azt éreztem, vagyis ép ésszel átgondolva tudtam, hogy bármennyire imádom az ékszerkészítést, akkor sem szabad abba az irányba elmenni, mert nem tartozom az olcsó kategóriába és ha az embereknek nincs pénzük kész ékszerre, akkor is megveszik az alkatrészt, a gyöngyöket, így csak ebben érdemes tovább gondolkodni. Szóval, megfordult a fejembe, hogy fel kell vennem valakit, mert egyedül már nagyon nem megy.

Februárban a magánéletünkben történt egy kellemetlen dolog, vagyis még az előző életünk miatt megjelentek a végrehajtók, ami igencsak kihatással volt mindenre. Közben jött az új törvény is, ami engem is érintett, vagyis a cégemet, bár nekem ugye lett volna 2 évem, hogy megfeleljek (megoldjam) az előírásoknak. 

Jött a választás, amely számomra hatalmas csalódottság, elkeserítő érzés volt. Azt hiszem itt kattant nálam ismét valami és teljesen befordultam.Kellett valami, ami a valóságtól teljesen távol tart, amibe menekülhetek, így ekkor jött az állatmentés. Teljesen belemenekültem és szinte kifordultam önmagamból. Több órát töltöttem naponta azzal, hogy a gép előtt ültem, osztogattam, hétvégén pedig rángattam a családot emiatt. Igazából csak egész apró jelzéseket kaptam több irányból, a családomtól is, de igazából Mindenki csak kivárt, szerintem.

Itt megint jött egy törés, mert több igencsak negatív tapasztalat ért, mert legtöbb esetben a valóság teljesen más volt, mint a gép előtt ülve. Kezdett tisztulni a helyzet, a fejem, hisz mindent és mindenkit elhanyagoltam, a családot, a "munkát" is. Ez utóbbi már nem nyújtotta az, amit korábban. Közel egy hónapig csak magamban őrlődtem, nem tudtam eldönteni mit is tegyek, hogyan és merre menjek tovább, csak azt tudtam, valami mást szeretnék, hisz a kezeim is egyre ügyetlenebbek. Apa volt az első, akivel végül megosztottam és Ő akkor nagyon bölcsen csak hallgatott, majd utána lépett. Egyre többet beszéltünk a "munkáról", aminek a mennyiségét már Ő sem tartotta normálisnak, mert hiába vettem vissza a tempóból, mégis túlnőtt rajtam. Tudta, hogy az állatmentés ismét egy menekülés volt számomra, így úgy döntött, szakítanom kell vele és nem hagyja tovább. Ekkor lépett be az életünkbe, a 14. házassági évfordulónk napján az új családtag és egy új világba csöppentünk általa. Kezdtem teljesen lenyugodni. Augusztusban ennek örömére Apa meglepett egy családi 3 napos nyaralással, ami még soha nem volt a 15 év alatt, hisz még nászúton sem voltunk anno. Úgy indultam neki, hogy majd ott át tudom gondolni a hogyan tovább -ot, de szerencsére nem sikerült, csak 100 % -ban kikapcsolni. Utána Apával elmentünk kettesben 48 órára, ahol ismételten nem jött össze a gondolkodás. 

Vissza kellett volna zökkennem a hétköznapokba, de már nem tudtam. Ekkor jött, született meg a végső döntés, hogy vége, nem alkatrészezek tovább. Megbeszéltük, hogy kiárusítom a készletemet, vagy egyben eladok mindent, ez utóbbi gondolatom később már nevetségesnek bizonyult, mert senki nem hitte el mekkora, mennyi áruval is rendelkezem. Itthon megbeszéltük, hogy a szokásos év végi utolsó postázási napig csinálom és utána már csak ékszerek maradnak, vagyis a készítés. Szeptember első hetében el is kezdtem a kiárusítást, de egy hét után azt mondtam, ezt a tempót nem bírom, mert bizony teljesen kikészültem, szerencsére, így közelebb hoztam két hónappal a zárást, vagyis október közepére.

Ekkor ismét bővült a családunk és kezdtem megnyugodni, próbáltam összerakni a leendő új életemet, de Apa nem sok lehetőséget adott, mert belefogtunk a lakásfelújításba. Közben jöttek az ékszeres rendelések, amelyeket már nem minden esetben vállaltam el ilyen, vagy olyan okok miatt. Sajnos itt ért az első negatív csalódás is, mert így még nem vertek át és sajnos nem csak engem. 

Szinte az utolsó pillanatban lettünk készen, vagyis Máté szülinapjára sikerült elérnem azt az állapotot, hogy le tudtunk ülni, illetve már a kanapét is megtaláltam a kupac alatt. Apának egyetlen kérése volt, szinte egész évben, hogy a karácsonyra ne görcsöljek rá, ne álljak egész napokat a konyhába, ne süssek, főzzek annyit. Valahogy nem okozott gondot a betartása. Anyukámnak pedig ezúton is nagyon - nagyon köszönöm, hogy a 24 - i teljes ebédet elkészítette helyettem, ismét!

Ma karácsony másnapja van. Tegnap a Jézuskám ismét olyan ajándékkal lepett meg, amit lassan 2 éve szerettem volna, egy kapszulás kávéfőzőt kaptam, hogy a szívem miatt tudjak napközben is gyengébb kávét inni. Tegnap napközben pedig ismét hirtelen, a semmiből jött az úja sujtás ékszer ötlet, ami hónapok óta nem volt és azt gondolom ez nagyon jó jel.

Ezúton is köszönöm Mindenkinek, hogy az idén is kitartott mellettem és a családomnak, hogy elviselnek és segítenek és nem bántanak a sok hülyeségem miatt, hanem mellém állnak mindenben!

Ma szilveszter este van és ahogy eddig minden évben itthon, csak a Családdal! <3 Nagyon hálás vagyok Nekik mindenért! Ráadásul az új éven is jól fog indulni, mert Apa 2 napja beleegyezett, hogy lehet egy igazi alkotós sarkom, ahol minden kéznél van, így belevethetem magam egy kisebb átrendezésbe, illetve a régi bútorok felkutatásába :) 

Mindenkinek kívánok egy sokkal Boldogabb Új évet!

Karácsony közeledte

Az elmúlt 4 évben (az ideivel együtt) sajnos a karácsony közeledtét csak onnan érzem, tudom, hogy december 18 - án tortasütés van. A mi pici fiúnk, az én kis Szerelmem, a középső gyermek születésnapja. Bizony, nagyon gyorsan repülnek az évek és már 11 éves lett

 11 éve annyira boldog voltam és soha életemben nem vártam ennyire egy pasit sem, mint Őt :)

 Szinte hihetetlen, hogy már ekkora :)

Az idén nagyon aranyos volt, mert amikor megkérdeztem Tőle, hogy ki süsse az idei tortáját, akkor rögtön rávágtam, "Anya, almatortát kérek", na ez akkor én vagyok :)

Falusi almatorta:

250 g liszt ( fele teljes kiőrlésű tönkölybúza, fele sima tönkölybúza)

nádcukor (elvileg 3 evőkanál)

2 db tojás

1 csomag sütőpor

citrom leve és reszelt héja

4 db alma

24 cm átmérőjű forma

Hétfő: a lakás romokban még mindig a festés után, mert persze az elmúlt 15 évben bármit csinálunk, az tuti karácsony előttre van időzítve :( Este az óvodában karácsonyi ünnepség, ahova kétséges volt Apa megérkezése a sztrájk miatt, de szerencsére hamar ott volt :)

Kedd: már kezdenek eltűnni a kupacok és a kanapét is sikerült megtalálni, bár leülni még mindig nem lehet rá

Szerda: Sára, a legkisebb már nem ment óvodába, mert sokan betegek és ugye nem szerencsés az ünnepek alatt a beteg gyermek itthon. Délelőtt egy egyszerű étel, mint a sárga borsó főzelék elkészítése, de közben a kenyérsütő, amelyben természetesen benne van a kenyér összes összetevője, megadja magát, majd rohanás a régi kenyérsütőért, ami szintén nem működik :( Így a félig már magától megkelt kenyér összedagasztása, kelesztése, de! A sütő és a főzőlap egy biztosítékon van, így a könnyűnek ígérkező napból már semmi nem maradt, csak a reggeli emlék :( Este rohanás állatorvoshoz, mert az idős spaninknak, az Öregúrnak ismét hatalmas dudor a farkán, ahol hónapokkal korábban a bőrférget találtuk :( Szegénnyel több gond van, mint a három gyermekkel együttvéve :(

Csütörtök: Máténak torta sütés és végre a lakásban kezd minden a helyére kerülni

Péntek: a két nagy iskolai programja, korcsolyázni mentek, ami azt jelenti, hogy végig izgulóm a napot, hogy egyben érjenek haza és semmiféle idegen kiegészítőjük ne legyen, mint pl a gipsz. Figyelemelterelés következett, gyümölcskenyér sütése, ami szintén érdekes feladatnak bizonyult, mert sülés közben nem árt, ha látjuk mit csinál a sütő, de sajnos az izzó kiégett már hetekkel ezelőtt, a cseréje pedig nem egyszerű, így marad Máté fejlámpája (a futáshoz kapta 1 éve), amivel szintén nem egyszerű belátni a sütőbe, de még mindig jobb, mint a teljes sötétség és tudatlanság. Akvárium kipucolása, egyedül. Na ez nem egyszerű feladat. Este levezetésnek azért elmentem Apával a terembe, mert már 2 hete nem voltam.

Szombat: gondoltam főzök egy egyszerű csontlevest, így a kutyák is jól járnak, no de a nagy lábasom kicsinek bizonyult, így jött Anyu fazeka, az pedig az én főzőlapomhoz túl nagy lett, így a fazék levesnek való ment le Anyu konyhájába és ott főtt tovább. Akkor gondoltam megsütöm a diós - áfonyás bejglit. Ok, de nincs joghurt. Apát kiugrasztottam és szerencsére a tehenes tejfölből az utolsó 2 db - ot magáénak tudhatta (karácsony előtt ez nagy szó). Szóval a bejgli is kipipálva, bár kissé megsült, mert közben nekiláttam az adventi koszorú elkészítéséhez, ami nem olyan lett, mint terveztem, de végül nagyon tetszett :) Fotó ismét nem adja vissza az eredeti "szépségét", de tollas és gyöngybogyós :)

Este levezetésnek kis plázázás. Valami furcsa kényszer hajt és ilyenkor karácsony előtt imádok bemenni a tömegbe és nézni, ahogy az emberek kapkodva rohangálnak az ajándékok után :)

Vasárnap : végre elkezdtem reggel a bonbonok készítését, ami így első kőrben nem volt az igazi, mert Apát hetekkel ezelőtt megkértem, hogy hozzon 2 - 2 kg Belga csokicseppet, ami azt jelenti, hogy tej és keserű, ebből a héten megérkezett 2 kg tejcsoki :( Miután nem vettünk szaloncukrot (elegem van a műből), így gondoltam ez is jó lesz, de! Sajnos a marcipán massza kimaradt, így csak egy kicsike csomag volt itthon, így csak 1 adag (5 szilikon formányi) bonbon készült (marcipános mézeskalács ízben) röpke 2,5 óra alatt

Étcsoki  majd ezen a héten jön és akkor lesz dzsemmel töltött és csilis is (így nekem is jut :D )

Ismét elmentünk még vásárolni, mert váratlan események, vagyis látogatások lesznek, amelyre azért illik vinni valamit. A héten már kipucoltam az akváriumot és szerettem volna még bele halakat, így irány a bolt is. Apa meglepett egy normális világítással, mert akkor letudta visszamenőleg és előre is  5 évre az akváriumos témát :) Így délután, amíg Apa villanyt szerelt, addig ismét akváriumot pucoltam, rendeztem és az új világítás is felkerült, amelyen nem csak a halak színére derült fény, de a számukra is és biza kevésnek bizonyult. Egyébként pedig láttunk egy nagyon aranyos Volkswagent, ami jól mutatna benne, így még zárás előtt vissza a boltba és este gyorsan újra átrendeztem az akváriumot, utána még vagy 2 órán át álltam és csodáltam a benépesített akváriumot. A gyerekek meg is kérdezték, hogy tegyenek - e nekem széket elé, mert így fájni fog a derekam és a lábaim :) 

Szóval karácsony előtt néhány nappal kicsit a begolyózás határán vagyok, amit próbálok leplezni és néha be is jön :D Ja, viszont az ünnepi készülődésre most először nem görcsöltem rá és így sokkal lazább, bár Apa a héten azt is megjegyezte, hogy a pakolás terén azért 10 éve még gyorsabb voltam :D :D :D