2016. január 4., hétfő

Az idei első "munkanap"

Pár napja már kiírtam magamból a tavalyi év összegzését, így most az idei első "munkanap" ismét csak írok :)
Ma reggel elindult itthon az élet, Apa reggel elment dolgozni (pedig szabadságon van), gyerekek pedig iskolába, így csend és nyugalom honol, bár a kutyák azért gondoskodnak a lábam alatt némi életről :)
Ma reggel más volt, mint ilyenkor az ünnepek után szokott lenni, mert általában várom a végét, vagyis inkább a csendet, de most inkább az ürességet érzem. Ezt az első hetet még az aktív pihenésnek szántam, mert a "dolgozómat" szeretném kicsit az új elképzeléseimhez igazítani, amelynek a része, vagyis a kiindulási alapja, hogy össze kellene még raknom egy szekrényt és pakolászni, mert szeretném, ha minden kéznél lenne.
December elsején még olyan távolinak tűnt minden, vagyis az ünnep, de már megtanultam, nem szabad sürgetni semmit, így tényleg igazi volt a várakozás :) Talán azzal kezdődött minden, hogy új adventi naptár készült a gyerekeknek és az első hétvégén elmentünk az adventi vásárba. Alaphelyzetben nem szeretem a tömeget, de az adventi időszak más. Szeretek a karácsonyi vásárba bemenni a nagy tömegbe. Apa meg is jegyezte a gyerekeknek, hogy biztos még sokszor el kell oda vigyen az ünnep előtt. A másik, ami szinten már perverz, hogy ilyenkor a tömegben imádok plázázni, főleg az utolsó napokon, amikor mi csak sétálunk és nézelődünk és nézzük, ahogy a sok ember szinte céltalanul, kapkodva rohangál üzletről üzletre, sok szatyorral a kezükben és próbálnak valami ajándékszerűséget vadászni még. Az idén, vagyis tavaly már, először mi is kicsit megkéstünk, mert csak december elején vettük meg a kigondolt ajándékokat, de nem csak ebben volt más. A karácsonyi vásárba csak egyszer mentünk vissza, nem mentünk be a tömegbe plázázni és szinte nem is mentünk sehova. Tényleg az advent a várakozásról szólt és számomra a nyugalomról. Jó volt itthon lenni, nem gondolni semmire, nem kapkodni, nem rágörcsölni az ünnepre. 
Gyorsan eljött december 23 - a reggele, amikor is mi fel szoktuk állítani a fát, vagyis csak be a helyére. Ez minden évben okoz feszültséget, ahogy most is, de most átléptem rajta és vártam az estét, amikor díszítünk majd. Valahogy ez is más volt. Nem volt hangoskodás, a gyerekek nem vívtak, hogy valamelyik éppen nem jó helyre akasztja fel a díszeket, vagy túl sok kerülne egy helyre. Nyugalom és béke volt.
Az elmúlt két hétben sikerült sokat aludnom és tényleg csak a családdal lennem. Voltak napok, amikor a számítógépre csak ránéztem, vagy éppen be sem kapcsoltam. Egyszerűen ki akartam zárni mindent, pedig nem is így terveztem. Azt gondoltam, reggelente majd nézelődök a neten, keresem az inspiráló fotókat amíg a család alszik. Nem lett belőle semmi, ahogy abból sem, hogy majd fejben összerakom az idei évet, az új elképzeléseimet. Teljesen kikapcsoltam, ami itthon eddig még soha nem sikerült.
Lehet, hogy tényleg öregszem, de a család, a nyugalom már sokkal többet jelent bármi másnál. Tudom, ha nekikezdek mindannak, amit elterveztem, akkor menni fog. Ugyan megint kaptam negatív energiát, visszahúzást, de már csak szavakban ért el hozzám, a lelkemre, a gondolataimra nem hatott. Ennek fényében nagyon kíváncsi vagyok milyen is lesz ez az év.
Tegnap, vagyis január 3 - án "lebontottuk" a karácsonyfát délelőtt. Szinte minden évben ezen a napon szedjük le, de még soha nem esett ennyire nehezemre. Amíg fel volt díszítve, addig végig csodáltam, mert ennyire még nem tetszett egyik karácsonyfánk sem. Nem azért volt más, mert a díszek nagy részét én készítettem, hanem számomra valami különleges nyugalmat árasztott és teljes mértékben olyan volt, mint mi. Még a kutyáktól is sikerült megóvnom :) Szívesen néztem volna még tovább, de számára is kínzás lett volna még a lakásban napokat eltölteni, hisz ő kertbe való, de a legelegánsabb vendég volt, aki valaha is nálunk járt.
Soha nem teszek újévi fogadalmat. No nem azért, mert akkor be kellene tartanom, hanem egyszerűen feleslegesnek tartom. Amit viszont érzek, tudom, hogy sok mindent másképpen kell tennem és nem csak az idén. Apa pár hete azt mondta, hogy hiányzik Neki az a nő, aki még az esőnek is tudott örülni, mert mindenben meglátta a szépet, a jót és sajnos valahol ez a nő eltűnt, a feledés homályába merült. Nem fogok rágörcsölni, mert tudom, ahogy alakul a környezetem, úgy fogok én is visszatérni.
Ezeknek a fényében kezdem meg a 2016 - os esztendőt :)